A gerinc a belső tartás, de egyben a szellemi mozgékonyság szimbóluma is, a keletiek szerint „az élet fája”. Életvitelünk, gondolataink, érzéseink – görcsösségünk, merevségünk, stressz okozta feszültségeink, túlterheltségünk-testi síkon is megnyilvánulnak. Aktuális pszichés állapotunk testtartásunkban is kifejezésre jut. A gerinc szerkezete lágy jellegű (nőies) porckorongokból, és szilárd, csontos, (férfias jellegű) csigolyatestekből áll. Gerincpanaszok esetén tehát probléma lehet a yin-yang egyensúllyal: ha ez megbomlik, ha az ember kimozdul a középpontból és túlzott yin vagy túlzott yang állapotba kerül, akkor hátfájdalmak jelentkezhetnek. A gerinc mindig arra figyelmeztet, hogy az embernek egyensúlyt kell találnia. Az egyensúly megtartása érdekében az alulterhelés ugyanúgy kerülendő, mint a túlterhelés. Túlterhelés esetén felerősödik az izomtónus, emiatt növekszik a porckorongokra nehezedő nyomás. A mozgásszegény, ülő életmódból fakadó alulterhelés esetén csökken az izomtónus, a hátizmok túlzottan ellazulnak, és a túlzott lazaság következtében elmozdulnak helyükről a csigolyák. A cél tehát a túlzott aktivitás és a passzivitás közötti egészséges egyensúly megtalálása. A gerincet a lelki területek szerint három részre tagoltan is értelmezhetjük: eszerint annak nyaki szakasz a gondolat-, háti szakasza az érzelem-, ágyéki szakasza pedig az akaratszférával függ össze. A nyaki csigolyák problémája esetén, a gondolatvilág területén keresendő a gond: vajon melyek azok az irracionális, haragos, vagy pesszimista gondolatok, amelyek hatalmukba kerítettek? A háti csigolyák az érzelemvilágot, valamint az emberekkel való kapcsolatokat szimbolizálják, míg az ágyéki szakasz csigolyái az akaratvilágot – tervek, szándékok, vágyak területét- jelképezik.
